A MÁRIA ÚT ÉS A VIA TRANSILVANICA

Amit tönkretett a járvány és a mögötte dúló látens nacionalizmus, amelyet a népszerűségre és támogatottságra vágyó politikusaink annyira szíves felelőtlenséggel vetnek be ellenünk újólag, azt részben jóvátehetik a civilek. Úgy tűnik, hogy beértek azok az egyeztetések, amelyek során kialakítják az Erdélyi Mária Út és a Via Transilvanica Szováta és Oroszhegy közötti zarándok-gyalogösvények közös nyomvonalát.

A Via Transilvanica olyan turista- vagy helyesebben inkább tematikus útvonal, amely Szörényvártól (Dro­be­ta Turnu Severin) kiindulva, Hunyad, Fehér, Szeben, Maros, Beszterce és Szucsáva megyéken át, Putnáig vezeti végig a látogatót. A Dunától, mintegy ezer kilométeren át haladva lehet elcsendesedni és meditálva végiglátogatni Dél- és Közép-Erdély természeti-kulturális értékeit, hogy az északi végpont közelében aztán a bukovinai és moldvai kolostorokat tekinthesse meg az utazó. Akárcsak a Mária út létrehozóinak, a Via Transilvanica kezdeményezőinek is az volt az alapgondolata, hogy nem a főútvonalak mentén haladnak, hanem erdőkön, mezőkön, jól kiépített ösvényeken vezetnek végig, de oly módon, hogy legyen adott a lehetőség menet közben az ott lakókkal való megismerkedésre, ugyanakkor pedig mutatkozzanak meg azok a természeti és kulturális értékek is, amelyek mellett egyébként csak úgy elhaladunk. Amelyekről nem is tudunk.

Katona Mihály polgármesterrel egyeztetnek

Hargita megyében ötven százalékban egymásra helyezhető a két nyomvonal

Képesek vagyunk úgy élni Erdélyben, hogy csak néhány felkapottabb helyszínt és objektumot ismerünk meg, tartozzék az akár a szászokhoz, a románokhoz, vagy Transzilvánia magyar vagy székely népességének kultúrtörténetéhez. Valami torzított virtualitás a való, amelyet a többségünk megláthat életpályája során. És az ideérkezőknek is mindössze a felszínt mutatjuk. Csak úgy eléldegélünk a valóság és az élet mellett. A program mögött álló, a Beszterce-Naszód megyében levő Báránykő (Piatra Fântânele) településre bejegyzett Tășuleasa Social Egyesület képviseletében Alin Uhlmann Ușeriu elnök, Székely Anna ügyvezető igazgató és Iulian Gabor projektmenedzser látogatott el a napokban Szovátára, Parajdra, Etédre, Farkaslakára, Oroszhegyre, Székelyudvarhelyre, Homoródszentmártonba, Kányádba, Székelyderzsre – pontosabban olyan településekre, amelyeken a Csíksomlyó felé vezető Mária út is áthalad.

A Mária út Oroszhegytől másik irányban folytatódik –, hogy végigmenve az ösvényeken, felmérje azok állapotát és kijelölje a pontokat, ahová majd – egymástól egy kilométeres távolságban – kőből készült jelzőoszlopokat helyeznek ki június és július hónapok folyamán.

A Mária Út Hargita megyében

A későbbiekben olyan térképek, számítógépes applikációk, többnyelvű tájékoztatók készülnek, amelyek a közös útszakaszt ábrázolják, és felkínálják a Maros, illetve Hargita megyében haladó „somlyói leágazást” is. A csendes, visszafogott, kiscsoportos, a „slow turism” meghonosodását szeretnék elérni, amelyet az év minden évszakában lehet gyakorolni, s amely szépen beépíthető a faluturizmus szövetébe. Talán még az is megvalósítható hosszabb távon, hogy ezt a nyomvonalat össze lehessen kötni a Dél-Erdélyben működő, UNESCO-védettséggel is rendelkező erődtemplomos települések meglátogatásával, amelyekbe ez idáig egyetlen udvarhelyszéki objektumot, a székelyderzsit sikerült behelyezni. Derzs most belekerül a kínálatba.

Az utóbbi három hónapban jelentkező koronavírusos helyzet nem kedvezett a civilek munkájának, hiszen jóval korábban szerettek volna indulni, és eredetileg az volt az elképzelés, hogy már a pünkösdi búcsúra ideirányítják az első csoportokat.

Az út közös – ha jó emberek haladnak rajta,s ha kevesebb a vadállat

A felkeresett polgármesterek tisztában vannak a kezdeményezés erejével és majdani hozadékával. Nyitottak és együttműködők voltak, akárcsak a két elöljáró, Péter Ferenc és Borboly Csaba megyei tanácselnökök is. Katona Mihály, Korond község polgármestere elmondta, hogy a Siklódi-kőtől az etédi szélen levő „gázházig” mintegy 11 oszlop elhelyezésére lesz szükség közigazgatási területükön. Közösen kijelölik hamarosan a kataszteri térképen a helyeket, s amennyiben lehetséges, azokat a községi tulajdonban levő dűlőutak mentén javasolják elhelyezni, hogy elkerüljék a tulajdonosokkal való bonyolult és nem mindig eredményes egyeztetéseket.

Uşeriu elnök, amikor mi is együtt haladtunk a háromfős csapattal Korond és Atyha között, nem győzte hangoztatni a sóvidéki táj, az Atyhában még fellelhető népi építészeti örökség szépségét. Úgy látta, hogy a szakrális környezet – a fogadalmi kápolna és az újjáépített templom – fontos állomás, amelyet még inkább emlékezetessé tehet a látogató számára Vinczeffy László portája és a Kakasülő Galéria. Természetes volt, hogy a 101-es házszám alatt levő házhoz is betérjünk. A házigazda képzőművész elmondta – amikor szóba elegyedtünk –, hogy feleségével együtt nagyon komolyan vették a szükségállapotot és ötvenöt napig el sem hagyták sepsiszentgyörgyi tömbházlakásukat, fiatalabb családtagjaik végezték a bevásárlásokat számukra, s amikor Atyhába érkeztek, itt is betartották két héten át az önkéntes „házi őrizetet”, úgy éltek-dolgoztak a telkükön, hogy ki sem léptek a kapun.

Székely Anna és Vinczeffy László a Kakasülő Galériában

– Pótolni kellett az elhalasztott munkálatokat. Be kellett ültetni a konyhakertet, el kellett végezni a soron következő javításokat és a fűnyírást. Az idei csoportos kiállítás megnyitása június 27-én lett volna esedékes, ami hagyományos lenne, hat éve kezdtük, és két-háromszáz vendég jelenlétében, vendéglátással szokott zajlani az ünnepi megnyitó, de ez alkalommal elmarad. A saját régebbi és újabb munkáimat szívesen megmutatom, látogatókat azért fogadok – mondotta Vinczeffy –, jövőre azonban azt tervezem, hogy kettős rendezvényt tartunk majd. Az idei tárlat szimbolikája a „JEL” körül fogant volna. Elképzelhető, hogy az összevont anyaghoz majd hozzárendelődik a „KORONA” motívuma. Előfordulhat. Mindenesetre fogok egyeztetni a művésztársakkal. Akár egy másik alapötlet is győztes lehet, bár a korona motívum és ez az idei vírus eléggé markáns és képes volt jelentékeny változásokat generálni az élet minden területén. Egykönnyen nem feledhető!

Atyhában – Székely Anna, Nagyálmos Ildikó, Vinczeffy László. Alin Uhlmann Ușeriu és Iulian Gabor

Civil oldalról kiváló kezdeményezések mutatkoznak. Nem akadály sem a nyelvi, sem a vallási sokszínűség. „Mindössze” a járványhelyzet elcsitulását kell kivárni és a területen élő medvepopuláció kérdését rendezni, egy olyan tényezőt kell úgy befolyásolni, hogy itt, Erdélyben is létrejöhessen az El Camino biztos alternatívája. A magunk és az idelátogatók hasznára egyaránt.

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.