Atyha falu a mai Hargita megye nyugati részén, a Sóvidéknek is nevezett tájegység peremén helyezkedik el, mintegy 730-750 méteres tengerszint feletti magasságban.
Az 1968-as közigazgatási átszervezés óta közigazgatásilag Korond községhez tartozik.
Kelet irányban községközpontjával, észak-keleten Alsó- és Felsősófalvával, míg észak-nyugaton Etéddel Siklóddal és Küsmöddel, délen pedig a Firtos (1062 m) mögött elhelyezkedő Énlakával, valamint a farkaslaki közigazgatás alá tartozó Firtosváraljával és Székelypálfalvával szomszédos.
A faluhoz 1478 hektár terület tartozik, melynek nagy része legelőként és kaszálóként szolgál, az eredményesen művelhető terület pedig 350 hektár körüli, elsősorban burgonya, pillangósok, árpa, rozs, búza termesztésére lenne alkalmas, de a művelést a vadak garázdálkodása miatt az utóbbi években majdnem teljesen felhagyták.
A domborzati formák és az éghajlati viszonyok elsősorban az alpesi állattartásra tennék alkalmassá a kis hegyi települést, de jellemző, hogy a ma itt élő kevés számú, jó munkabírású család inkább a belterjes jellegű, részben önellátó paraszti gazdálkodást űzi, amely – a föld- és állattámogatások segítségével – a kifizetődés alsó kategóriáiba sorolandó. Egyetlen piacra vitt termékük a tej, amelynek értékesítése erősen függ a piaci trendektől. A 2016-os esztendőben a tejfeldolgozó-ipar erős recessziót él át, amelynek következménye, hogy igen nyomott áron vásárolja fel a gazdáktól a nyers tejet.
Földtörténeti szempontból ez a környék az Erdélyi-medence és a Kárpátok-hegyvonulatának kialakulása és geológiai sajátosságai figyelembevételével vizsgálandó. A vidék a Görgényi-havasok vulkáni hegyvonulata és az Erdélyi-medence találkozási területén levő dombvidéken helyezkedik el. A geológusok szerint az Erdélyi-medence a kréta-kor végén alakult ki, amikor a Déli-Kárpátok és az Erdélyi-Szigethegység kiemelkedett. Ez a folyamat a felső pannóniai pliocénben fejeződött be, többszörös tengeri elöntés és visszahúzódás során. Az üledék lerakódása a medence süllyedésével egyazon időben kezdődhetett. Ebben az időszakban a Kárpát-kanyar helyé szigetcsoportok léteztek, amelyek között a tenger vize áthatolt Erdélybe. Ezek a tengeráramlatok hozták létre a környék sókészletét. A felső pannóniai pliocénben a hegyképző fázis további kiemelkedéseket eredményez a Kárpátokban, és törésvonalakat hoz létre az Erdélyi-medence keleti felén. Egészen a negyedkor elejéig, jelentős vulkáni kitörések mentek végbe a Keleti-Kárpátok nyugati peremén – Avas-Gutin-Cibles-Kelemen-Görgényi-Hargita – ekkor vulkáni termékek kerültek a törmelékes felszínre. Az Erdélyi-medence a hegységképző fázis második felében megemelkedett, így a medence nyugati részén meglévő tó visszahúzódott, és elkezdődött a felszíni vízhálózat kialakulása – a quaternar elején.
Kőzettani felépítése – a fúrások szerint a kristályos alap körülbelül 2.880 méter mélységben található. A vulkanikus tevékenység során vulkáni tufák, andezitek, piroklasztitok rakódtak le a térségben. A pleisztocén üledékek az alacsonyabb részeken találhatók. A sósforrások jelenlétének köszönhetően a mai napig képződik az aragonit, amely tömeges megjelenésű, réteges szerkezetű, a rétegek különböző vastagságúak és színűek, amit a szennyeződések és a vas-szulfid okoz. Az aragonit lelőhely a Korond vize jobb partján, a községközponthoz tartozó Csigadomb nevű határrészben helyezkedik el, mintegy kilométernyire az atyhai útelágazástól.
Geológiai felépítése és tektonikája – az alkotórétegek nem maradtak meg vízszintesen, hanem gyűrődéseket szenvedtek. A tektonikus mozgásokat megzavarta a vulkanikus tevékenység. Megállapítható, hogy a falu határának déli és keleti részein erősebbek a vulkáni nyomok (vulkáni bombák, vas-tartalmú források). A későbbiekben a Korondi-medence 9-11 fokos elhajlású szögben benyomult a Görgényi-havasok vulkáni anyaga alá. Ez a folyamat gyűrődéssel járt. A külső erők (víz, erózió) hamar eltávolította a boltozatok vulkáni anyagát. A mélyebben fekvő puha kőzetek hamarabb pusztultak, így a vízfolyások egyre mélyebbre ásták magukat és fokozatosan kialakították a Korondi-medencét.
A mai felszín szelektív erózió eredménye. Az Atyhai-nyereg – a mai település és Firtos közt (mélypontja Kadács-szádánál található – 654 m) – tulajdonképpen vízválasztóként szolgál a Korondi- és az Etédi-medence között. Keleten a Korond-vizébe torkolló patakok, illetve a Kisküküllőbe alázúduló – nyugatra folyó patakok és vadvizek az évetredek során mintegy 400-450 méterrel mélyítették a medencéket. A Korondi-medencében jól elkülöníthető öt terasz. Az etédi oldalra eső nyugati határrészben ma is élénken zajlanak az eróziós folyamatok, amelyeket igencsak erősített és elősegített a szakszerútlen erdőgazdálkodás és a kollektivizálás idején előszeretettel alkalmazott mélyszántásos földművelés. Ezt a (mezőgazdasági szempontból) kellemetlen helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy az Etédi-medence fekvése és a patakok folyásiránya hosszanti: kelet-nyugat irányú. A Parajdi-medence északon szomszédos a falu határával. Az itt eredő források és patakok – a Kupásné egyben a harmadik vízválasztó – Alsósófalvánál ömlenek a Korond vizébe. A teraszos szerkezeten nem érvényesül annyira az erózió, mint az etédi oldalon, viszont az alsó szakaszon a patakok olyan mértékben lekpotatták a felső rétegeket, hogy a felszínen jól megfigyelhetők a sótömbök (Parajd határában, Sófalva irányából közeledve, a patakmeder mindkét oldalán).
Éghajlata – a földrajzi helyzet alapján – a kontinentális mérsékelt égövhöz tartozik, ahol az Atlanti-óceán hatása minimális. Uralkodóak a nyugati- és észak-nyugati szelek. A besugárzás itt átlagosan 106 Kcal/nm. Az évi átlaghőmérséklet 7,6 Celsius fok. A nyáron hullott csapadék átlaga 285,3 mm. A legkevesebb csapadék általában december hónapban esik/ hull: 34,8 mm. Az első havazások rendszerint november elején következnek be. A hóréteg március végén olvad el. A légköri nyomás 7263-727 Hgmm. A szeles napok száma évente 100-115. A 35 km/h vagy nagyobb szélerősségű napok száma évente átlagosan 9.
Vizei felszínalattiak és felszíniek.
Adatok származási helye, források
Korondi Polgármesteri Hivatal
Erdély története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. I. k., 13-16 o.
Pál Erzsébet: A Korondi-medence földrajzi bemutatása. EKTF, Eger, 1998. Szakdolgozat.
Gáll Tibor Sándor: Caracterizarea turistica si posibilitatile de dezvoltare a comunei Corund. [Azaz: Korond község idegenforgalmi bemutatása és fejlesztésének lehetőségei.] Korond, 1998. Kézirat.
Bancila I.: Geografia Carpatilor Orientali. Editura Stiintifica, Bucuresti, 1958.
Cotet P. Geomorfologia Romaniei. Editura Technica, Bucuresti, 1970.
Révai Nagy Lexikona. I-XIII. Budapest, Révai Rt., 1913.