A szeptember 18-án történt katasztrófa mintha még jobban összekovácsolta volna a falu maroknyi, templomba járó közösségét. A valós és a lelki életben egyaránt. Adorján Imre plébános heti három alkalommal tart hajnali szentmisét az adventi időszakban. Hétfőn, szerdán és szombatonként megtelik a ravatalozó kis kápolnája, amelyet e kényszerhelyzetben szentmisék tartására is használnak. Így történt ez az advent harmadik vasárnapja előtti szombaton is.
A felolvasott evangélium ezen a napon a gyökerek kereséséről szólt: Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király. Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején. A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék. (Mt 1,1-17)
Érdemes odafigyelni a Máté evangéliumából vett részletre, amelyet évről-évre felolvasnak a karácsony előtti időszakban. A nemzetségtábla akár pontatlan is lehet, s tulajdonképpen nem a Jézus Krisztusé, hanem nevelőapjáé, Józsefé. A Megváltó, aki a Szentháromságban az Atyával egy lényegű, nem származhat emberi környezetből, de azáltal, hogy ez a nemzetségtábla része az Újszövetségnek, az apostol azt kívánja hangsúlyozni, hogy az isteni személy ugyanakkor az emberi mivoltot is (!) magára öltötte, hogy véghezvihesse a megváltás aktusát, a gyarlóságból, a porból felemelkedve kívánta magával és magához emelni Isten az általa teremtett embert a bűn földi világából.
A gyökerek keresése manapság divat – mondotta Adorján tisztelendő -, nem volt ez másképp a bibliai időkben élő zsidók körében sem. És a gyökerek elvesztése is szokásban van – mondhatnánk -, hiszen napról-napra látjuk és tapasztaljuk, hogy milyen útvesztőkön járnak a boldogulásukat kereső honfitársak az Európai Unióban, de idehaza a helyi nacionalizmus megpróbáltatásai, a sorozatos jogferdítések és a vadkapitalizmus bugyrai sem kevésbé kíméletesek.
”Most, amikor ezt hallgatjuk, az ősök emlékének felidézése talán minket is segíthet abban, hogy hazataláljunk azokba a közösségekbe, ahonnan származunk, s ahol az ünnepet, a karácsonyi megváltás örömét is fellelhetjük” – idézzük szabadon a mise bevezető szakaszából, a lelkész által elmondott gondolatokat.
Hátha segít az alig létező kapcsolat felfedezésében ez a gondolatsor és a rorátés-hangulat!
A szerző felvételei.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport