Az atyhai Kiss-családok körében igen népesnek számít a Dekásoké. Korábban – mivel több azonos családnevű nemzetség is élt a faluban – ragadványnevekkel különböztették meg egymást a helyiek. Ily módon Dombi Kiss, Rezi és Dekás Kiss-családok is éltek, élnek Atyhában. Október 8-án a Dekások tartottak találkozót.
A hagyomány szerint ősük, Kiss István (1880-1945) egy társaságban elmondta, hogy neki annyi pénze van, hogy dekákkal mérheti. Azt nem tudni, hogy milyen pénznemben gondolkodott, netán aranyban, vagy kötvényekben, de ettől kezdődően a „dekás” Kiss Istvánként tartották nyilván, így lett Dekás ragadványnevű a családja. Szükség is volt erre a megjelölésre, mert kilenc gyermeket neveltek fel, akik közül többen Atyhában maradtak, de közülük néhányan Erdély más vidékeire vetődtek. Így utólag elmondható, hogy néhai Dekás Kiss István igazi vagyonát a nagy család jelentette, akik aztán továbbvitték a „dekás” szellemet. Azt tartják, hogy a Dekások igencsak életrevaló emberek, bárhol, bármilyen helyzetben feltalálják magukat és képesek maguk és családjuk számára kiváló egzisztenciát teremteni a legkülönbözőbb szakmákban.
A találkozón Dekás Kiss István közvetlen leszármazottai – unokák, dédunokák, ük- és szépunokák – voltak jelen, mintegy hatvanan.
Adorján Imre plébános mondta prédikációjában, hogy a Dekások igencsak alkalmas és szimbolikus napot választottak: október 8-án tartja a római katolikus egyház Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Szent István királyunk halála előtt (1038-ban) Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli felszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén. Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét. A külön ünnepet XIII. Leó pápa – gróf Giachino Pecci (1810-1903), aki 25 éven át (1878-1903) uralkodott – engedélyezte népünk számára.
XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra. 1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.
A plébános szavai szerint atyhaiakként is ránk fér ez a külön gondoskodás, szükségünk van a legújabb megpróbáltatások közepette a közbenjárásra, hogy újraépítsük szent hajlékunkat.
A Dekások közül sokan járultak szentáldozáshoz, majd a temetőben megkoszorúzták elhunyt hozzátartozóik sírjait. Ezt követően pedig a helyi kultúrotthonban közös ebéden vettek részt.
Az ilyen jellegű találkozások, az ősök és egymás tiszteletének spontán megnyilvánulásai, megerősíthetik a gyökereket.
Jó lenne, ha más családok és nemzetségek is szerveznének ehhez hasonló meghitt ünnepségeket, mert azok megtartó ereje továbbsugárzik a helyre és annak lakóira, hisz tudatosodhat ezáltal mindenkiben, hogy itt vagyunk igazán otthon a világban, s az itt fogant indíttatás révén, őseink jóvoltából, az átörökített tudás és élet által vagyunk azok, akikké a kinti világban válhattunk.
Források: Magyar Kurír, Wikipédia, Diós István: A szentek élete, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport