Délután nem tudtunk részt venni a falujáró éneklésen, de a Karácsony esti ünnepi szentmisén immár ott lehettünk. A Megváltó születése mellett tanúi lehettünk a templom újjászületésének is, hiszen a hívek először léphettek be hivatalosan az újrafedett hajlékba. Szerény még a belső, de biztos teteje van, van világítás, és a fűtésrendszer is működésbe lépett.
A rendelkezésre álló ülőalkalmatosságok nem bizonyultak elégségesnek, így a következő szentmisére – Karácsony első napján – igyekeznek majd kölcsön-padokkal pótolni a hiányt.
„Van remény az újjászületésre – mondotta Adorján Imre plébános úr – , hiszen látni, érezni a tömeget, amelynek tagjai közül sokan a szomszédos településekről, de messzi vidékekről tértek haza a közös ünneplésre; jó látni az összetartozást, amely immár nem csak különleges alkalmakkor, de máskor is érezhető, hiszen megtapasztalhattuk ezt az elmúlt esztendőben, valahányszor szükség volt segítségre. Atyhában van jövő, hiszem, s hisszük ezt mindannyian.”
Aztán betlehemes játék következett, amelyben a helyi óvodások és iskolások bizonyították rátermettségüket, amelyet követően részt vehettünk a történelminek mondható első szentmisén, amely a hamvaiból feltámadt templomban hangzott el.
Írásunk hamarosan újabb részletekkel frissül!
Addig is: áldott karácsonyt minden jelenlévőnek, s minden távolból figyelő rokonnak, barátnak, ismerősnek!
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport