Atyhában új időszámítás kezdődött a szeptember 18.-ról 19.-re virradó éjszakán: villámcsapás következtében elpusztult az egyházközség temploma. Az alig 200 lelkes falu éppen egy sokéves „projekt” befejezésére készült, hiszen augusztus 6-án áldották meg az újjáépített fogadalmi kápolnát, s éppen a templomtűz utáni napon fejezték be a temető új kerítését.
A templom, oldalfalait és toronycsonkját leszámítva, teljesen kiégett.
Új tetőszerkezetre, oltárokra, padokra, orgonára, harangokra és teljes felszerelésre lesz szükség.
Ez a feladat erőnk feletti megpróbáltatást jelent.
Valamikor másfél ezres település volt a plébánia mögött. Atyha erős, teljes egészében római katolikus egyházközség volt a múltban, de a 19. század második felében, az első világháborút követő impériumváltásban is évek kellettek, míg az Úr Hajlékát megfelelő módon feljavíthatták elődeink.
Nagyon nagy feladat vár ránk, amely összekovácsolja a szétszóródott közösséget, hiszen másként nem lehet – CSAK EGYÜTTES ERŐVEL TUDUNK HALADNI…
Ezidáig is követtük az eseményeket az Élő Székelyföld honlapján, most azonban – függetlenül minden hivataltól, világi és egyházi hatalomtól – külön honlapja lesz Atyhának.
Ez a portál élő lelkiismeretként fog működni, hogy bárhonnan hazaláthassunk, és cselekedeteinket a helyes irányba vezérelhessünk.
Megkérünk minden elszármazottat és idehaza élő aty(h)afit, hogy legjobb tudása, tehetsége függvényében vállaljon feladatokat a ránk váró közös munkában. Bíráljon, segítsen, vezessen, amikor lehet, s lehetőleg ne maradjon közömbös a szülőhely iránt. még akkor sem, ha nyelvi és munkaköri akadályok fékezik. Túl kell lépni minden önös érdeken és azokon a korlátokon, amelyeket a létezett szocializmus és a lelkünkig ható fogyasztói társadalom okozott.
Nem vagyunk konzumidióták. Büszke, cselekvő, hithű székelyek lehetnénk (akár), akikkel új terveit kívánja megvalósítani itt a Gondviselés.
Nemcsak egy templom építéséről van szó, hanem a Székelyföldről, arról a régióról, amelyet folyton sárba taposnak és mellőznek. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy vagyunk, és leszünk. Még Atyhában is, ahol a tűzvésszel egyazon időben műút épül, és mintha mutatkoznának némi perspektívák.
Ha a kis falvak élnek és lélegzenek, akkor a nagyobb egység is működni fog.
A megújulás reményében, sok tisztelettel,
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport