HÁLAADÓ SZENTMISE

Korond községben élő és dolgozó lelkes civilek kezdeményezték az augusztus 23-án, pénteken szervezett programot, amelyre Böjte Csaba ferences szerzetest hívták igét hirdetni. Hálát kívántak adni azért, hogy munkájuk eredményes volt, és komoly segítséget tudtak nyújtani négy, a községben élő, vagy származásánál fogva ide kötődő anyagi gondokkal és betegségekkel gyermeknek.

Ez a pillanat csak egy állomás volt a vállalásuk folyamatában, hiszen a munka folytatódik, tudtuk meg Miklós Johannától, a rendezvény kezdeményezőjétől. Csaba testvér azonban személyes elfoglaltságainak torlódása, időhiány miatt nem tudott jelen lenni, bár a közeli Szovátán tartózkodott. A templomot zsúfolásig megtöltő helyiek és a vendégek, akiket a közös ima és a jótékonyság fűz össze baráti közösséggé, szeretettel és nyugalommal fogadták el ezt a helyzetet – hiszen a Gondviselés útjai kiszámíthatatlanok –, majd a rózsafüzér elmondását követően a helyi plébános, Adorján Imre atya Bordi János tisztelendővel – a hegyi pappal – celebrálta közösen a szentmisét.

A szertartás után Csizmadi Mihály Zsolt Isten, futás és én… című előadása következett. Az Erdőszentgyörgyön élő, Korondon gyógyszerészként dolgozó atléta, hosszútávfutó sportkarrierjéről is vallott. Boldog futónak nevezte magát a teremtett világban, ahol még a rossz sem céltalan, és mindennek jelentése van.

A futás életfilozófia számára és meditáció. Sportolás közben érzi Isten közelségét, de a magányban és a csendben, amikor szalad, egészséget is nyer. Nem a versenyszellemért fut; vallja, hogy három győztes létezik: aki megnyeri a versenyt, aki sikerrel befejezi, és az, aki örvend, vagy tanulni képes más sikereiből. Meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy mialatt ötször kerülte meg az Egyenlítő mentén a Földet – nagyjából ennyivel egyenértékű az általa befutott táv –, igen sok örömben volt része. Adorján tisztelendő úr megköszönte a veterán atléta vallomásos előadását.

A templomozás után a civilek és a hívek népes csoportja még sokáig együtt volt; szerény agapé és baráti beszélgetés keretében ejtettek szót a további tervekről, amelyek az atyhai és a környékbeli híveket érinthetik. A pénteki együttlét bizonyság arra, hogy ebben a faluban, ahol a templomszentelés után magasabb stációkig érkeztek a helyiek, úgy lelki, hitéleti, mint kulturális téren is mozdulni látszik a tartós együvé tartozás, a szép és a jó teremtésének imádságos igénye.

Fotók: Simó Márton és Farkas Antal

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.