Teljes búcsú?

Az atyhaiak idén keresztaljával vettek részt a csíksomylói búcsún. Nagy öröm volt látni, hogy az alig kétszáz fős egyházközség – az elszármazottak és az itt ingatlannak rendelkező külföldiek, illetve máshonnan érkező gyökérkeresők – 44 fős csoportja vállalta a zarándoklatot.

Üröm is vegyült a fellángolásba, hiszen a szolgáltató vállalkozás egy mindössze 33 fő befogadására alkalmas járművet küldött a faluba, holott az Élő Székelyföld Munkacsoport már egy hónappal ezelőtt kérte a 45 személyes járművet. Maximális figyelemmel, professzionális módon szervezett. Valaki azonban azt gondolhatta ennél a cégnél, hogy a kicsi falunak elég lesz egy rozoga jármű is.

A méltatlankodást a szervezőnek kellett elviselnie

A zarándoklat úgy kezdődött szombat reggel 6.00 órakor, hogy a hívek szembesültek azzal a ténnyel, hogy nem férnek fel a buszra. Akik így is vállalták az utazást, azok mindjárt látták, hogy nincsen hangosbemondó, viszont van zaj, por és mindenféle civilizációs ártalom, ami megakadályozza őket abban, hogy imádkozzanak és énekeljék a búcsús énekeket. Hét fő azonnal elhagyta a csoportot és személygépkocsira szállt.

Az együttlétet, a közösségi szellemet nagyon nehéz volt így megteremteni. Bizakodik abban a szervező és a plébános, hogy a profitorientált cég tulajdonosa segít majd abban, hogy ezt a jóvátehetetlen kárt valahogy orvosolja.

Mindezektől függetlenül, az új zászló alatt vonult fel aztán a csoport a Kegytemplomhoz. Mivel késésben volt, s többen, az idősek közül nem tudták vállalni a nyeregbe való felmenetelt, a keresztalja egy része a somlyói templom melletti kis parkba húzódott. Többen bejutottak a kegyszoborhoz, s ott hallgatták meg kihangosítón a szentmisét.

Célt értünk!

Akik teljesítették a teljes búcsú feltételeit, azoknak lelki megnyugvást, üdvösségszerző tevékenységet jelentett a részvétel. Néhányan mérgelődtek, de végül jó hangulat alakult ki.

Kis rászervezéssel megoldhatóvá vált, hogy a hazaérkezés pillanatában fogadták a keresztalját azok a falustársak, akik felújították a bojtosi keresztfát. Adorján Imre plébános úr áldást mondott, csoportképet készítettünk, s abban a reményben váltunk el, hogy a nyári időszakban sorra kerülő programokban is együttműködünk, segítjük a templomépítést és a további lelki megújulást.

Nagy kár, hogy a helyben dolgozó pedagógusok, a megyebíró és a közbirtokosság elnöke nem vett részt ebben a megmozdulásban. A plébános és egy civil szervezet kevés a teljességhez. A megmaradáshoz több kell.

Imádkoznia kell mindenkinek, hogy a falu javát munkaköri felelősségük által szolgálók, a hivatásos és fizetett tisztségviselők is maradéktalanul betöltsék azt a feladatot, amelyet vállaltak, s amelyet rájuk rótt a sors. Közösen építkezni csak egyetértésben, többlet-feladatok vállalása révén lehet, vagy pedig hagyni kell, hogy pályázat útján mások kaphassák meg, s végezzék is el legjobb tudásuk, hitük és tehetségük szerint ezeket a feladatokat.

Akik jelen voltak, azok kaptak egy feladatlapot, amely abban tájékoztatja őket, hogy a nyári közösségépítő rendezvényekben segíthessék egymást és a falut. Ezt a felhívást bárki olvashatja majd a honlapunkon is.

Egyesületünk önzetlenül, a közösség érdekében dolgozik. Tisztelettel kéri a helyieket és a faluhoz kötődőket, hogy igyekezzenek segíteni és konstruktív módon szerepet vállalni a tervezett rendezvények lebonyolításában. Mert másképp nem lehet.

Az Élő Székelyföld Egyesület köszöni a részvételt, hálás minden apró segítségért!

A szerző felvételei.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.